Harkányból indult – beszélgetés Vanyúr „Piru” István szobrásszal

Talán kevesen tudják, hogy két köztéri alkotása – Hősi emlékmű, Szent István – is megtalálható a fürdővárosban. Előbbi 1994-ben, míg az utóbbi 2000-ben került felállításra.

 

 

Vanyúr „Piru” István eredetileg ötvösnek tanult, ám egy év elteltével a szobrászat felé fordult, mestervizsgát is ezen a szakon szerzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vígh Tamás irányításával. 1987 óta foglalkozik rajzpedagógiával, jelenleg Szigetváron él és a kaposvári művészeti szakiskolában oktat. Amikor felhívtam, épp érettségiztetett, kis türelmet kért…

 

Egyszer egy megyei újságnak nyilatkoztad – mert nem tudták, hol nőttél fel -, hogy minden Harkányhoz köt, tudod, hol lehet gőtét fogni és hol lehet a legjobb csúzliágast vágni. Megjegyezted: fiatalon nem gondoltad volna, hogy valamikor is művész leszel. Aztán még általános iskolásként te is el kezdtél járni Vida Dezső tanár úr szakkörébe. Ő a napokban hunyt el…

 

Tudom. Sajnos a temetésén nem tudtam részt venni, de másnap lementem Siklósra, voltam a temetőben és vittem egy szál virágot a sírjára.

 

Mit jelentett számodra?

 

Mindent. Sokan vagyunk a pályán, akik ha ő nincs, semmire sem visszük. Ő ajánlotta a művészeti gimnáziumot is, ahova elsőre felvettek. Valóban nagyszerű ember, kiváló pedagógus volt. A későbbi időszakban is rendszeresen találkoztunk. Amikor volt egy kisebb alkotói válsága – mindenképp a régi festészetéhez akart visszatérni -, azt ajánlottam neki, hogy forduljon új dolgok felé. Akkor kezdett el a fával foglalkozni. Egyszer, jó pár évvel ezelőtt pedig azon kesergett, hogy nincsenek igazán elismert művei. Mondtam neki, hogy nézzen ránk! Mi vagyunk az ő művei. Hiszen vele, de belőlünk nőtt ki a Siklósi Szalon kezdve a „nagy öreg Kovács Feritől, Rónási Tibin és Manyaszek Pistán át a többiekig…

 

Családoddal mi újság?

 

Kisebbik lányom jelenleg a doktorátusára készül, mellette a Balatonnál dolgozik a TDM-ben.

 

Azt tudod, hogy mikor találkoztam veled utoljára?

 

Régen.

 

Dehogy! A napokban szembe jöttél velem a Kossuth Lajos utcán, a buszmegállóban lévő óriásplakát formájában.

 

A reklámra gondolsz? Az az igazság, hogy amikor a telefontársaság Szigetváron keresett ismertebb embereket, az itteni dolgozók engem ajánlottak, mivel a kezdetektől fogva az ügyfelük vagyok.

 

Munka? Felkérések?

 

Jelenleg nincs. Terveim, ötleteim vannak, de komoly megkeresés nincs. Talán majd őszre lesz, hiszen közeleg 1956 hatvan éves évfordulója.

 

Úgy legyen.