Tíz hónap vs. harminc év – a főszerkesztő jegyzete

Aki évtizedekig nem tett semmit, most jön rá, és vádaskodik: nem történik semmi. Megint mások azt hangoztatják, hogy a jelenlegi képviselő-testülettel a Bédy-korszak köszön vissza. De valószínűleg ők is csak azok, akik soha nem tettek semmit és az események éles kontrasztjában most jöttek erre rá. Hajnali gondolatok következnek.

 

 

Konzekvencia nélkül be kell látni, hogy az elmúlt két évtizedben ahogy távolodott a strand és a gyógyfürdő szolgáltatása, úgy csökkent Harkány népszerűsége. A nagyszüleink idején híres fürdő, a meleg gyógyvizes szabadtéri medencék rengeteg embert vonzottak, de a az idő múlásával valamiért csökkent a népszerűsége. Lehet említeni a korábbi évtizedek hömpölygő tömegeit, ha nem felejtjük el a szomszédban dúló háborút se, ami megtízszerezte a harkányi utcák forgalmát.

 

Most az következik, hogy történt a gyógyfürdő fejlesztése? A tíz éves technológia mára már le is omlott. Szó szerint. Ha tizeniksz éve nem történik meg a gyógyrészleg kérdőjeles fejlesztése, már nincs fürdőnk és gaz valamint fák nőnek a Lepke repedéseiben éppúgy, mint az Építők szálló strandján. Igen, kérdőjeles, hiszen kritika nélkül csak infrastrukturális felzárkóztatásnak is tudható be, még ha akkor annyira örültek is – persze elvárások megfogalmazása nélkül.

 

A fürdő gyógyrészlege a nyári hónapokkal megegyező mértékben télen is teljes egészében ki van használva, mint ahogy a kórház várólistái is ugyanúgy tömve vannak. És mégis: a téli időszakban valahogy nem mennek az éttermek, üresek az utcák, a szórakozóhelyek. Az elmúlt években megannyi örömszámot hallottunk: papíron minden szárnyalt Harkányban, tombolt a gyógyturizmus, csak épp éttermek zártak be, vállalkozások mentek tönkre, családok költöztek külföldre.

 

A gyógyturizmus az első – hangoztatták még Imriék is, de az utcán szétnézve a sajátjaik önmaguknak se merték bevallani: baromira hibás a séma. Önelégülten veregette egy évtizedig mindenki a másik vállát, miközben Harkány zuhant a lejtőn. Amikor dőlt a pénz és lehetőség volt rá, nem történt semmi, nem fejlesztett senki, majd országszerte a legkisebb porfészkekből is csodálatosabbnál csodálatosabb fürdők nőttek ki. Az elmúlt évtized pedig a számonkérés jegyében telt: ahelyett, hogy bárki tett volna valamit is, a másikon kérte számon, hogy senki sem csinál semmit elfeledve, hogy ő sem tesz egyetlen lépést sem abba az irányba, hogy valami előremozduljon. Szóval ki volt ez találva, a pénz meg a franc tudja hova lett. Talán azokba az ostobán tölcsér alakú kukákba, amik egy éve még egy időutazás illúzióját kínálták – legalább harminc évre vissza.

 

Lehet vitázni és találgatni, összeesküvés-elméleteket gyártani a korábbi befektetői szándékokról vagy a decemberben kapott 215 milliós támogatás lobbiérvényéről, egy azonban biztos: a pénzből az elmúlt tíz hónapban egy olyan hatásfokú fejlesztési terv megvalósítása indult útjára, aminek Bédy István vagy Imri Sándor korábban a koncepcióját sem volt hajlandó kimondani függetlenül az adóssághalmaztól, de még a konszolidációt követő mámorban sem. Pedig akkor új alapokra lehetett volna helyezni mindent.

 

Sokan gyógyulni, de még többen azért érkeznek Harkányba, mert háziorvosuktól elindulva nyertek egy háromhetes, OEP által támogatott – így számukra ingyenes – kezeléssorozatot. Igen ám, a számok nagyon szépek, nem úgy, mint amennyi pénzt városunkban hagynak. A legtöbben konzervvel és előre csomagolt élelmiszerrel érkeznek, és ki sem teszik szobáikból a lábukat, csak a kezeléseket látogatják. Joggal vetődik fel a kérdés: valóban a gyógyvíz vonzott ide hömpölygő tömegeket?

 

Nem is beszélve arról, hogy a melegebb nyári napokon a színes hűtőtáskákkal telepakolt Lepke medence melletti füves placc úgy néz ki, mint egy szervkereskedelmi világtalálkozó. A strandon sürgős szemléletváltásra volt szükség, presztist csinálva Harkányból amellett, hogy a kispénzűek is maximális kiszolgálást és teret kapjanak. A két fejlesztési ütem erre kiváló lehetőséget mutat, de mindenesetre közelebb van hozzá mint bármi más, amit az ősharkányiak az elmúlt fél évszázadban össze tudtak hozni. Míg az előző városvezetések szezonalitásról sem voltak hajlandó beszélni, a mostani külön említi a gyógy- és a strandi részleg fejlesztési ütemeit és szükségességét, de figyelembe véve a kapcsolódási pontjait is. Szóval, hol köszön vissza a korábbi eszme?

 

Máig vitatott körülmények között, a bizonyítékokat szinte azonnal megsemmisítve lebontották a hármas medence tetőszerkezetét, ezzel jóformán tönkretéve egy egész várost. Itt-ott fellelni egy-egy „mintát”, amik a gazdáikat igazolva valóban hibásnak, vagy épp teljesen egészségesnek állítják be a volt rétegelt fa szerkezetet. Ezt kikerülve szerkezeti eltolódásról és csavarodásról is beszélnek, alkalmanként hosszan húzódó vitákban a bontás létjogosultságát támadva. Érdekesség, hogy ugyan az az ember bontatta le a hármas medence tetejét, mint aki …… évvel ezelőtt halálra ítélte a ma is álló pécsi magasházat vagy akarta elbontatni néhány éve a fürdő balneológiai, a medencetetővel azonos szerkezetű kupoláját – mint ahogy egy független szakértő és úgyszintén az idő igazolta – teljesen feleslegesen.

 

Egyvalamiben azonban egyetért mindenki: a hármas – meleg vizű – medence tetejére égető szükség van. Az, hogy ez mennyire rögeszme, vagy valóban több vendéget hoz-e a téli hónapokban, mint egy új gyermekmedence nyáron, valahogy sosem kerül szóba. mint ahogy azt sem lehetett hallani korábban, hogy egy komoly tető – mely egyébiránt a jövő évi szezon végén elkészül – milyen kapcsolódó fejlesztésekre ad lehetőséget. Mert bizony ad.